English 
Mi köze az Emlékmentőnek a Rendőrmúzeum új tárlatához?
Gondolom nem árulok el nagy titkot a nyilvánvalóval: közreműködtünk a kiállítási tablók elkészülésében.
A 2018. november 23-án induló új időszaki kiállításukhoz kellettek a fotók, amelyek a magyar Rendőrség történetének legfontosabb pillanatait örökítették meg.
Összesen 40 db képet újítottunk fel a tárlathoz. Ezek közül az egyiket itt a blogon is bemutatjuk, a többit pedig megnézhetitek a Rendőr Múzeumban díjmentesen minden héten keddtől-szombatig a 3 izgalmas állandó kiállítással együtt.
Ezek a Rendőrség múltját és jelenét, a legizgalmasabb hazai bűnügyek felderítését, és a magyar rendőrség felszereléseit mutatják be.
A Rendőrmúzeum elérhetőségeit itt találod.
A kedvenc képünk a sorozatból
Ez egy csoportkép volt, amelyen a Konstantinápolyi rendőrdelegáció budapesti látogatását örökítették meg 1909-ből.
A fénykép reprodukciója 1909 októberében a Közbiztonság (Rendőri Lapok) című rendőrségi szaklapban is megjelent.
Miért is lett ez a kedvencünk?
Egyrészt, mert az egyik legjobban sikerült kor- és kultúrtörténeti tabló a sorozatban, ami egyszerre vonultatja fel az 1900-as évek elején tevékenykedő meghatározó rendészeti szakembereket, és mutat példát a kiváló nemzetközi együttműködésekre.
Hiszen ezekben az években Törökország komoly belső konfliktusokat vívott, hiszen folyamatosan próbálták megdönteni II. Abdul Hamid szultán önkényuralmát a különböző reformmozgalmak.
A képen az álló sorban látható a magyar fogadóbizottság:
- dr. Gábor Béla, a bűnügyi nyilvántartás vezetője
- dr. Hudolin Lajos kolozsvári r. fogalmazó
- dr. Germanus Gyula, keleti kereskedelmi akadémia hallgatója, török tolmács
- a törökök mellé rendelt csendőr főhadnagy
- Moustafa Fehmi cavallai csendőrszázados
- Dervis Bey mitrovicai csendőrszázadparancsnok
- Beniczky Tamás r. felügyelő
- Gegus Dániel r. kapitány
- dr. Keleti Géza r. fogalmazó
Kihívások a retusálás során
A csoportképek retusálása mindig izgalmasabb, hiszen itt sok-sok apró részletre kell odafigyelni.
A feladatot tovább nehezítette, hogy az összes képre kaptunk egy bizonyos retusálási idő keretet, így okosan kellett gazdálkodni a percekkel.
Többek között itt kihívás volt, hogy az eredeti képarány nem olyan volt, mint amilyennek nyomtatás után lennie kellett. Sokkal elnyújtottabb volt vízszintesen, ezért a háttérben levő oszlopokat ki kellett pótolni, és felhős kitakarással oldottuk meg a hiányzó részleteket.
Emellett a képen látható hajlítási nyomokat is el kellett tüntetni.
Így született meg végül ez a kép, amely most már méltó módon szerepelhet a tárlaton!
Ha kíváncsi vagy a magyar rendőrség munkásságára, mindenképpen szánj rá néhány órát és nézd meg a Rendőrmúzeumot a Keletinél! Remek program lesz!
