A diát vagy a fotót hozzam be szkennelésre?

Tulajdonképpen minden olyan átvilágítható képet diának nevezünk, amelyre pozitív kép került, azaz átnézetben szemlélhető a rajta rögzített kép. Lényegében a Kodachrome és az Agfacolor filmek tették lehetővé a színes fényképezés tömeges elterjedését a 20. században azzal, hogy előállították az első többrétegű, fordítós filmeket.

És természetesen van sok analóg fényképezőgép, ami negatívban fotóz, azaz a filmre egy „kifordított” kép kerül rögzítésre. Ezt az előhívás/szkennelés során fordítják át pozitívba. A mi szkennereink programja például automatikusan megteszi ezt.

Ha van rá mód, azt szoktuk javasolni, hogy inkább a diák-negatívok kerüljenek digitalizálásra, mert az esetek számottevő többségében azok jobb állapotban vannak, mint a papírképek évtizedek múltával is.

Mire fogod használni?

Ha megvannak az eredeti filmkockák, azt kell eldönteni, mire szeretnénk később használni a képeket.

Ha csak számítógépen, TV-n, vagy telefonon akarjuk nézegetni, esetleg feltölteni közösségi oldalakra, weblapokra bőven elegendő szokott lenni az 1200 dpi-s felbontás.

Ebben az esetben egy 24x36 mm-es Leica kockából egy 1600x1100 pixeles képet kapunk (kb. 2,6 MB-os, 24 bites .jpg, vagy 10,7 MB-os, 48 bites .tiff formátumban), ami a legtöbb kijelzőt tökéletesen kitölti. Egy ekkora képet 10x15-ös méretig lehet utána nyomtatni minőségromlás nélkül.

A nagy darabszámú archívumokhoz ezt a megoldást szoktuk javasolni első körben, hiszen valószínűleg nem minden kép lett tökéletes. Később ezt átválogatva lehet a jobbakból nagyobb felbontáson új szkennelést végezni.

A közepes, 2400 dpi-s felbontást akkor szoktuk javasolni, ha a képekből nagyobbat szeretne valaki nyomtatni, mint a standard kis képalbumok tartói. Ebből akár már 20x30-as nyomatok vagy falat beterítő slideshow-k, fotókollázsok is készíthetők. A képméret természetesen duplázódik az 1200 dpi-hez képest, itt már bele is lehet nagyítani a képekbe a pontosabb részletek felfedezéséhez.

(3200x2200 pixeles kép, 7,8 MB-os 24 bites .jpg, vagy 43,9 MB-os 48 bites .tiff az eredmény)

Ha pedig egy kiállításra szeretnéd a képeket poszter méretben (40x60 cm, vagy akár 70x100 cm) nyomtatni kérd a 4800 dpi-s felbontást.

Mivel itt már valóban hatalmas fájlokat kapunk (6400x4400 pixel, 28,1 MB-os 24 bites .jpg, vagy 163 MB-os 48 bites .tiff) alaposan meg kell gondolni, hogy lesz-e megfelelő eszközünk, ami meg tudja nyitni.

Sokszor még a nyomdák is gondban vannak, ha ekkora fájlokat kapnak, ezért ha nyomdai kivitelezésben gondolkozol vagy nyomtattass nálunk, vagy egyeztess a kollégákkal, hogy a nyomda milyen nyersanyagot kér pontosan.

Volt már olyan esetünk, amikor az ügyfél elvitte a digitális képet és annyira nagy volt, hogy a nyomdai program nem tudta megnyitni, ezért a kollégák hívtak minket, hogy inkább csináljunk egy kisebb digitális képet belőle.

Keretben, vagy anélkül?

Ez a problémakör elsősorban a diákat érinti, hiszen azokat közvetlenül ki lehetett vetíteni. Ahhoz, hogy ezt könnyen meg lehessen tenni, a képkockákat különböző típusú keretekbe helyezték el, így a vetítőbe egyszerű volt cserélgetni őket, és a legtöbb egy kicsit meg is védte a filmet.

• A keretek között többfélét különböztetünk meg, vannak az úgynevezett szerviz keretek, amelyekben nincs üveglap, csak egy műanyag keretbe vannak bepattintva a képek (vagy egy speciális változatuk a kartonpapír közé ragasztott dia – tipikusan turista látványosságokról készült kiadói sorozatok-, de itt a ragasztás miatt sokszor sérülnek a filmek). Ezeket a vetítés megkönnyítésére használták.

Szkennelés tekintetében a szervizkeret nem akadály, a speciális diatartó szkennelőkereteinkbe simán behelyezhetők.

• Aztán vannak a szervizkerethez nagyon hasonló üveges keretek, amelyekben már 2 üveglap is volt, azok közé kellett a képet elhelyezni. Ez az üveglap megvédte a portól és karcolódástól a képet, mindaddig, amíg ezek a koszok nem szorultak az üvegek közé.

Szkennelési szempontból javasolt a szétszedésük, hiszen itt a filmen kívül +2 réteg üveglapon is át kell néznie a szkennernek, ami nagyban rontja a kép minőségét.

• És van a klasszikus, üveglapok közé ragasztott dia, ami szintén szétszedésért kiált. Az üveg diáknál nagyon sokszor fordul elő, hogy már összerakáskor kosz kerül az üveglapok közé, vagy az idők folyamán a ragasztó fellágyul és befolyik a diához. Ilyenkor különösen óvatosan kell szétszedni őket, hogy a lehető legnagyobb rész épségben maradjon. Ugyanígy ha ráfolyt valami, vagy penészesedés fedezhető fel a diákon óvatos, speciális vegyszerrel történő tisztítást igényel a szétszedést követően a kép. 

A szkennerekbe átlagosan 6 kocka fér soronként így, ha tekercsben vannak még a diák, akkor 6-osával felvágjuk őket szkennelés előtt.

Fontos tudni, hogy idővel a diák és negatívok anyaga is elkezd öregedni, elszíneződhet. Sokszor ezek már nem visszaállítható hibák, és csak hosszas retusálással tüntethetők el a képekről. Ne várd meg, amíg a legszebb családi emlékek így járnak!

Szkenneltesd be mielőbb őket! 😉