English 
A verselő úr
Íme, a bizonyíték! A verselő lovagok még nem vesztek el!
Néhány héttel ezelőtt ismertük meg Laci bácsit, aki szeretett néhai felesége fotóit hozta el hozzánk, hogy segítsünk megmenteni őket az enyészettől.
Szeretné kedvese arcát még hosszú évekig látni, de a fakuló fotók ezt már nem tették lehetővé. Ezért kerekedett fel, és hozta el hozzánk ezeket a féltett kincseket – utolsó emlékeit AZ IMÁDOTT NŐRŐL –, hiszen már „messze földről” hallotta, hogy csodákat teszünk az emlékekkel.
Ahogy minden alkalommal: átbeszéltük a részleteket, bedobozoltuk a képeket, óvatosan megtisztítottuk őket, majd kiváló minőségben digitalizáltuk. Az elkészült képeket CD-re írtuk, és értesítettük Laci bácsit.
A bácsi megérkezett, átvette a képeket és mentést – majd rövidesen visszajött, ismét ott állt a sorban.
Összenéztünk Pankával: vajon mi történhetett? Elrontottunk valamit? De nem – életünk egyik legszebb pillanata következett.
Remegő kezével átnyújtott két kézzel írt verset. Hálából írta – rólunk. Kiderült, hogy Ady Endre unokaöccse, és a név kötelez!
Laci bácsi versei:
Titokzatosság
Ül az arcán
Nyugalmat kreál
De azért az intézkedés
Igen fontos neki
Pontosságot mutat
Az arconásai
Nyugalmával
Készíti elő
Aznapi feladatait
Megható pillanat volt, rettentően hálásak vagyunk érte. Ügyfeleink néha csokoládéval vagy süteménnyel lepnek meg minket – de a vers most mindenkit megelőzött a TOP-listánkon!
Az ilyen pillanatokért érdemes minden nap dolgozni!
Hozd el hozzánk Te is bátran féltve őrzött emlékeid – mi segítünk halhatatlanná tenni őket!
Tündi
