A fekete-fehér videó esete, avagy amit jó tudni a VHS kazetták szabványairól
Nemrégiben egy ügyfelünk egy fontos családi felvétel felújításában kérte a segítségünk.
Az idők folyamán a színes felvételből fekete fehér lett, pedig ő igyekezett vigyázni rá. Nagyon el volt keseredve.
Szerencsére nem a kazetta ment tönkre, csak az évek során az úr vett egy másik VHS lejátszót, ami már nem támogatta azt a szabványt, amivel a kazettára felvettek anno.
Az eredeti felvétel Secam szabványú volt, az új lejátszója viszont csak a PAL szabványt ismerte fel. A megoldás ebben az esetben könnyű volt, hiszen a megfelelő lejtászóban újra színes volt a felvétel és eredeti minőségben lehetett digitalizálni.
Honnan lehet tudni, hogy milyen szabványú a felvétel?
Alapvetően vannak tipikus jelei annak, ha a lejátszó nem támogatja a felvétel szabványát.
Ilyen például az, hogy az eredetileg színes (SECAM) felvétel az európai PAL szabványú lejátszóban fekete fehérben jelenik meg. Ilyen esetben gyakori, hogy a kép szélén körben fekete csíkozódás figyelhető meg.
Ehhez hasonlóan a MESECAM felvételek is fekete fehérek, de van bennük egy színes csíkozódás, kockázódás és a kép szélén is körbe fut egy rózsaszín keret.
Azt pedig, hogy az amerikai NTSC szabvánnyal lett felvéve a kazetta onnan lehet felismerni egyértelműen, hogy a kép felső harmadát levágja a lejátszó, és a kép alján jeleníti meg. “Megskalpolja” az embereket. (Ennek oka az, hogy az NTSC szabványban csak 720x480, vagy 640x480-as felbontásúak a képkockák szemben a PAL-os 720x576-tal, illetve hogy eltérő a képfrissítési frekvencia /25 fps helyett 30 fps/.)
Miért okoznak ilyen változatos képhibákat a szabványok?
A fázist váltó sorok elvén működő (PAL) analóg, színes televíziós szabványt 1967-ben, Németországban fejlesztették ki. Ezért is terjedt el szinte egész Európában, Dél-Amerikában, Közel- és Távol Keleten, Ausztráliában és Afrika jelentős részén. A televíziós műsorszórásban a mai napig is világszerte mintegy 60 ország használja ezt a szabványt.
Ezek a szabványok több fontos paramétert határoznak meg a videókkal kapcsolatban: például a felbontást, a színkódolást és a képfrissítési frekvenciát is.
Ez utóbbi talán a legérdekesebb, hiszen a világ számos országában (pl. az USA-ban és Japánban) nem 50 Hz-es a hálózati áram frekvenciája, hanem 60 Hz, és 220 V helyett csak 110 V-os a feszültség. A hálózati áram frekvenciája határozza meg a képfrissítési frekvenciát.
Ez okozza a villódzó, tartalom széteséssel képhibákat.
A szabvány által használt színkódolási eljárás okozza a fekete-fehér, és egyéb színeltéréseket okozó hibákat, míg a felbontás, azaz a képet alkotó sorok és oszlopok számának különbsége pedig a skalpolásokért tehető felelőssé.
SECAM felvétel PAL-os lejátszóban
MESECAM felvétel PAL lejátszóban
NTSC felvétel PAL lejátszóban
Noha idővel és a lejátszások számával a kazettákon tárolt felvételek minősége romlik, az jól elkülöníthető a szabványokból adódó hang- és képhibáktól.
Szalaghiba
Ezért, ha az üzletünkben belenézel a kazettáidba, nem kell megijedni, könnyen lehet hogy csak az okozza a problémát, hogy a PAL-os lejátszó nem tudja hibátlanul olvasni az NTSC-s, vagy (ME)SECAM-os felvételt.
