Miért tartsd hűtőben a 8mm-es filmtekercseket?

Node, nézzük mit is kell tudni a celluloid alapú filmről, annak tárolásáról:

Maga a formátum a szalag szélességéről kapta a nevét, azaz 8mm széles celluloid alapú anyagra rögzítette a kamera a képkockákat. Eastman Kodak fejlesztette ki 1932-ben, és hamar kiszorította a piacról az őt megelőző 16 mm-es formátumot, egyszerűbb kezelhetőségével és sokkal kedvezőbb árfekvésével.

A 8mm-es szalagon a képméret 4,8 mm × 3,5 mm, és a filmszalag minden méterén 264 kép látható.

A képfrekvencia (azaz a másodpercenként megjelenített képkockák száma) általában 16 db másodpercenként (super 8-as film esetén 18 fps). Az amatőrfilm játékideje 3-tól 4,5 percig terjed, a választott képfrekvenciától függően. Természetesen ezeket a tekercseket is össze lehetett ragasztani, így nem ritkák a 25–30 perces filmek sem.

Az átlagos 8mm-es felvevők negatívban vettek fel, amit első lépésként elő kellett hívni. Így az egyetlen példányban létező filmet már fel lehetett tekercselni a fém orsóra a vetítéshez.

Ha olyan filmet találsz otthon, ami még a fém dobozban, vagy a kazettában van (a szuper 8-as film rendszerint műanyag kazettatokban került forgalomba), valószínűleg nincs előhívva. Ha fény éri őket, oda a felvétel!

Fontos tudni: ma már nem érhető el a Kodachrome technológia (nem kaphatóak a szükséges előhívó vegyszerek), így a színes filmeket csak fekete-fehérben lehet előhívni.

Maga a film celluloid alapú, azaz szerves anyag. Ennek köszönhetően folyamatos kölcsönhatásban van a környezettel. Azaz az idő előrehaladtával bomlásnak indul. (Bár ez általában egy elég lassú folyamat, de egy matuzsálemi tekercsnél (40+ év) ez igenis fontos tényező.)

A leghosszabb élettartamot 5°C-os hőmérsékleten, 40%-os relatív páratartalom mellett lehet garantálni.

Hűvös, száraz, napfénytől védett helyen érdemes tárolni, ezért nem ritka, hogy régen hűtőben vagy a fagyasztóban tárolta a nagypapa a tekercseket.

Ha nem szeretnéd az ételekkel együtt tárolni, egy fiók hátsó vége is megteszi, amennyiben a hőmérséklet és a páratartalom nem ingadozik túl sokat a helyiségben.

Ha a fagyasztót választod, rendszeresen ellenőrizd, hogy nem jegesedik-e a tekercs!

Mivel egy lélegző, szerves anyagról beszélünk, légmentes dobozba és műanyag zacskóba sem szabad csomagolni, hiszen folyamatosan oldódnak ki belőle gázok, amelyek megrekedve a tekercs körül gyorsítják a bomlási folyamatokat.

Helyes és helytelen tárolás:

A celluloid film szereti a gumit, ezért befőttes gumival ne fogd össze őket, mert reakcióba lépnek. Címkézni csak savmentes papírra, a fém tartódoboz külsejére szabad.

Szóval a legfontosabb szabály még egyszer: a filmszalag leginkább a hőmérséklet és a páratartalom ingadozása miatt kezd el lebomlani. Ezért ezeket tartsd stabilan, ha hosszútávon szeretnéd a tekercseket használni. Állandó hőmérsékleten, száraz helyen tárold őket.

Ha erre a néhány egyszerű dologra odafigyelsz a nagyszüleid, szüleid régi tekercseinek tárolásánál, még akár 10–20 év múlva is lejátszható, sőt digitalizálható lesz a szalag.