A kisfelbontású videoszabványok 
Három kisfelbontású (SD Standard Definition) videoszabvány létezik a világban:
NTSC (Nation Television Systems Committee) Nemzeti Televíziós Szabványügyi Bizottság. Ezt Kanadában, Mexikóban, az Egyesült államokban, és Japánban használják.
PAL szabvány (Phase Alternating Line) Neve a soronkénti fázisváltásból ered, ez Európa nagy részén, Kínában, Indiában, Dél-Amerikában, Afrikában, és Ausztráliában használatos.
SECAM (Systéme Électronique pour Couleur avec Mémoire) "elektronikus színrendszer, memőriával" Oroszországban, és Franciaországban használatos.
Ezen televíziós szabványok a vonatkozó országok elektromos szabványai alapján kerültek kidolgozásra.
Az Egyesült Államokban 110-120 Voltos az áramhálózat feszültsége, ahol a rendszer folyamatosan váltja a polaritást a pozitív és negatív pólus között, másodpercenként 60 alkalommal. Ezt váltóáramnak nevezték el.
Ezzel szemben az európai szabvány 220-240 voltos váltóáramot ír elő, másodpercenként 50 ciklussal.
Az NTSC szabvány másodpercenként 30 képkockás sebességgel működik, egy képkocka pedig két félképből áll össze, így jön ki a másodpercenkénti 60 mező vagy félkép. Ez a szabvány 525 letapogatási sort használ a keretek felépítéséhez, a páratlan sorokból az első, a páros sorokból pedig a második mezőt. A két mező összefűzéséből állnak össze a keretek.
A PAL szabványnál ezek az értékek: 25keret/50mező másodpercenként, és 625 letapogatási sor.
A keretek összeállítását (magát a képfrissítést)két módszerrel lehet elvégezni:
-Interlace: A váltottsoros módszer a keretet alkotó félkép-sorok egybefűzését jelenti;
-Progressive: A keretet alkotó összes sort egymás után, pillanatfelvételként jeleníti meg.
A keretsebesség utáni "i" vagy "p" betű a két technikát jelöli, pl. 25i:50 mezőből felépülő 25 váltottsoros keret; 25p: 25 progresszív képfrissítésű keret.
A különbségeket az alábbi video remekül bemutatja:
http://www.youtube.com/watch?v=LV8UDBsf45Q
Digitalizáláskor egy NTSC formátumú video valamivel több helyet foglal, mint a PAL rendszerű, mert másodpercenként 5 képkockával többet kell tárolni. A videó felbontása NTSC DVD esetén 720*480 pixel, míg PAL esetén 720*576 pixel.
A VHS kazetták felbontása normál VHS esetén 250 vonal (kb. 333 pixel) vízszintesen, SuperVHS esetén pedig 420 vonal a vízszintes felbontás, ez balról jobbra 560 pixel körül van. Tehát mindegyik kazettatípus esetén fel kell méretezni a képet a standard DVD képméretre.
Érdekes videós munkák a karácsonyi hajtásból 
Ügyfelünk a család elmúlt húsz évéből szeretett volna egy DVD összeállítást a családjának.
Tanácsunkra az otthoni videón átnézte mind a nyolc kazettáját, összeválogatta, hogy melyikről mely felvételrészlet kell. Összeírta továbbá, hogy a szükséges felvételrészletek a szerkesztett anyagban milyen sorrendben kövessék egymást.
Ezután minden kazettát számítógépre mentettünk, és kiírtuk DVD lemezre az egészet, hogy ügyfelünknek a teljes mentés is el legyen tárolva egy jövőbeli újabb összeállítás elkészítéséhez. A felesleges jeleneteket kihagyva sorba rendeztük a felvételrészleteket, áttűnéseket állítottunk be közéjük, és kiírtuk a DVD-t.
Az utolsó lépés a lemezek sokszorosítása, a borító-és lemezgrafika elkészítése volt, hogy a lehető legegyedibb ajándék kerülhessen a fa alá.
Katalin más utat választott az egyedileg szerkesztett családi DVD-hez vezető úton:
Ő maga szerette volna megvágni készre a videokazettákat.
Nem kívánt az átnézegetéssel pepecselni, elhozta a teljes otthoni videó-polcot, 45db kazettát.
Azt kérte, hogy mindent mentsünk le a kazettákról, ami családi, kézikamerás felvétel, és nevezzük el a fileokat a kazettákon található címek alapján.
Körülbelül egy hét alatt gépbe került az összes kazetta. Ami TV felvétel, film, vagy sorozat volt, azt kivágtuk, hogy csak a családi eseményeket kelljen átböngésznie.
Kiértesítés után Katalin hozott egy hordozható merevlemezt, felmásoltuk a több, mint 100Gb-nyi felvételt, és megtanítottuk, hogyan tud egyszerűen, otthon is minőségi DVD-t készíteni.
Mariann rendszeres látogatónk:
Minden családi eseményt DV kazettára rögzít, amint betelik egy, hozza hozzánk, hogy mentsük ki neki file-ba.
A DVD lemezekben nem bízik, inkább a többszörösen tükrözött otthoni médialejátszóra, és számítógépre másolja fel az általunk mentett videókat. Adatbiztonság szempontjából nem is ajánlhatnánk neki jobbat: Ha fenn van a felvétel egy médialejátszón, egy számítógépen, és egy hordozható merevlemezen, nem tud akkora baj történni, hogy mindegyikről elvesszenek az adatok.
Canon mozi kamera
Ha mozi, Hollywood és filmforgatás, akkor eddig csak a RED Epic vagy a kevésbé ismert Arri Alexa professzionális kamerái jöhettek szóba. Ma viszont egy új és jelentős szereplő jelent meg a piacon.
A Canon bemutatta saját megoldását a Canon C300-as mozi kamerát. A bejelentés már nagyon érett, hiszen emlékezzünk csak vissza 3 évvel ezelőtt a Canon 5D Mark II megjelenését követően beigazolódott, hogy igenis van a DSLR-eknek létjogosultságuk a HD mozgókép rögzítés terén is. És ha igazán jó kezekbe kerül, akkor lenyűgözőt lehet alkotni, ezt Vincent Laforet, a Pulitzer díjas fotóművész segítségével be is bizonyította a Canon anno. Az 5D Mark II után pedig csak idő kérdése volt, hogy mikor jelenik meg a Canon igazi professzionális forgatáshoz szánt HD kamerája.
Az „EOS Movies” címkét viselő gép egy 35mm-es full-frame CMOS érzékelővel rendelkező DSLR alapokra épülő cserélhető objektíves kamera, mely akár 4K @ 24 fps képrögzítési teljesítményre is képes. Erősségeként a kimagasló színreprodukciót és gyenge fényviszonyok melletti teljesítményét emelik ki.
A C300-as a nyílt forráskódú MXF (Material eXchange Format) formátumba rögzít, a felvétel MPEG2 Full HD-ba tömöríthető 4:2:2 szín mintavételezéssel.
A gépre minden elképzelhető mozis kiegészítő ráaggatható.
Ami az objektív kínálatot illeti EF és PL bajonettes objektívekkel kompatibilis. A Canon a C300-hoz 7 új objektívet kínál.
A 8,29 Megapixeles Super 35 mm szenzor 3840 x 2160 effektív pixellel rendelkezik. Ez három 2 MP-es ( RGB) csatorna között oszlik meg, natív felbontása 1920×1080. 25-35 illetve 50Mbps adatátviteli sebesség választható. 50Mbps sebességen a következő felbontásokban képes mozgóképrögzítésre: 1920×1080: 59.94i/29.97p/23.98p; 50i/25p; True 24 (24.00). A gépben a DIGIC DV III képfeldolgozó proci dolgozik.
A C300-as a nyílt forráskódú MXF (Material eXchange Format) formátumba rögzít, a felvétel MPEG2 Full HD-ba tömöríthető 4:2:2 szín mintavételezéssel. A gépre minden elképzelhető mozis kiegészítő ráaggatható.
Ami az objektív kínálatot illeti EF és PL bajonettes objektívekkel kompatibilis. A Canon a C300-hoz 7 új objektívet kínál.
A Canon C300 januárban érkezik $20.000-os árcetlivel (kb. 4,5 millió Ft). Kategóriájában ezzel a legolcsóbb választás lesz.
Természetesen a Canon nagykövet Vincent Laforet volt az első kiváltságos, aki tesztelhette a kamerát. Vincent nem csak tesztelte, de egy 12 perces (Möbius) videóban bemutatja, mit lehet kihozni a C300-asból és még egy „így készült a Möbius” videót is mellékel. Mindkét videó a tovább után!
Forrás: Index.hu
Hogyan mentjük le az Önnek szükséges videomennyiséget?
A Videokazettákat mindannyian nagyjából úgyanúgy használtuk: Felvettünk rá műsorokat, esetleg felülírtunk régi, nem hasznos felvételeket, hogy helyet adjanak egy aktuálisabb felvételnek.
Ennek az az eredménye, hogy sokan nem tudják, hogy pontosan mit is tartalmaz az adott videokazetta.
Hogy minél pontosabban csak az Önnek szükséges anyagok kerüljenek lementésre, a vhs dvdre írásakor a munkalapra felírjuk az igényeket. A választható lehetőségek:
-Csak a családi: A kézikamerás családi felvételeket írjuk ki DVD-re, bármilyen filmet, vagy TV felvételt találunk a kazettán,az nem kerül a lemezre.
-Csak XY film: Csak a megadott felvételt mentjük le.
-Beállítva: Az ügyfél otthon a felvétel kezdetéhez állítja a szalagot, innen a kazetta végéig minden műsort kiírunk DVD-re.
-Beállítva+időtartam: Az ügyfél otthon a felvétel kezdetéhez állítja a szalagot, és megadja, hogy a beállított résztől milyen hosszú felvételt készítsünk. innen a kazetta végéig minden műsort kiírunk DVD-re. Hogy pontos műsoridőt tudjon megadni nekünk, állítsa a felvétel kezdetéhez a videomagnót, nullázza le a számlálót, és tekerjen a felvétel végéhez majd írja fel a számláló állását.
-Reklámok nélkül: Ha a TV felvételben zavaró reklámok lennének, szívesen kivágjuk őket, erre szerkesztési óradíjat számítunk fel.
-Egy lemezre: Ha rövidebb felvételei vannak, és több is felfér a DVD 100 perces műsoridejébe, összeválogathat többet, és menüzve írjuk fel a lemezre.
-MPG: Ha otthon vágná meg a felvételeket, egy szerkeszthető MPEG2 file-ba menjük a kazetták tartalmát, és hordozható merevlemezen tudja elvinni. Ez a legtöbb videovágó program támogatja.
-Ha semmiképpen nem ismeri a kazetta tartalmát, a külön ügyfeleknek dedikált tv és videomagnó együttesét használhatják irodánkban.
-Mentés majd vágás: Ennél az opciónál elősz9r lementjük a kazetták tartalmát DVD lemezre, majd ügyfelünk otthon összeírja, hogy melyek a hasznos részek, és mi összevágjuk a kért jeleneteket egy külön megrendelés keretében.
Ha így kéri a mentést, megőrizzük a vágás végéig a felvételt, így nem szükséges a DVD lemezeket visszahozni.
Mivel a DVD lemezek élettartama gyakran nem éri el a 10 évet, kínálunk hosszú élettartamú Kodak DVD lemezt is, ezt munkafelvételkor kérjük külön jelezze.
A hanglemez rövid története
A hang rögzítése nagyon régi álma az embernek és már a középkorban elkezdtek foglalkozni a hang mibenlétével, reprodukálásával. Az ötödik század végén Bonetius, római filozófus (475-524) már világosan leírja a hang és a mozgás gyorsasága közötti összefüggést. A középkorban már sokan próbálkoztak a hang rögzítésével, azonban a hiányos tudás miatt nem túl sok sikerrel. A XVI. században élt Giovanni Battista della Porta természettudós például fémcsőben akart csapdát állítani a hangnak. Úgy gondolta, hogy ha a csőbe belebeszélünk és kellő gyorsasággal lezárjuk a cső nyílását, a hang bentmarad, és ott és akkor eresztjük ki újra, ahol és amikor kedvünk van. Lelkes, de eredménytelen kísérleteket folytatott a fémcső kellően gyors lezárására.
A hang rögzítésére és újra felidézésére irányuló törekvések azonban csak a múlt század második felében valósulhattak meg először. Az első, nem fantáziajátéknak számító leírást a francia fizikus-matematikus, Jean Duhamel leírásában találhatjuk meg. Ő már - ismerve a hang természetét - a levegő rezgéseit rugalmas hártya és ehhez erősített tű segítségével gondolta rögzíthetőnek valamely lágy anyagban.
Az első, ténylegesen működő hangrögzítő és visszajátszó szerkezetet, a fonográfot, 1877. decemberében hozta létre Thomas Alva Edison. Duhamel elképzeléseinek megfelelően, Edison egy hengerre feszített lágy ónfóliára rögzítette a hangot tű, membrán és egy hangfelfogó tölcsér segítségével. A henger egy csavarmenet segítségével forgott, így a tű egy spirálmenet mentén volt képes rögzíteni a hangot.
A fonográf megjelenése után 10 évvel, 1887. szeptember 26-án kapott szabadalmat a gramofon nevű készülékre Emil Berliner német feltaláló. A gramofon egy korong felületén létrehozott spirálmeneten rögzíti a hangot. A korong formájú hanghordozók - a lemezek - könnyen tárolhatók, a fonográfhengerekhez képest kevesebb helyet foglalnak, egy lemez hosszabb idejű hangrészleteket képes tárolni mint egy fonográfhenger, továbbá a lemezek másolása sokkal könnyebben megvalósítható: egy megfelelően elkészített nyomóminta segítségével lehet a korong alapanyagba belepréselni a hanginformációt. Ily módon egy hangfelvétel során elkészült lemezről több száz másolatot is lehetett készíteni a lemezről készített nyomómintával. Ezek az előnyös tulajdonságok hamar népszerűvé tették a gramofont és lassan kiszorították a fonográfot a piacról.
A lemezek kezdetben akusztikus úton készültek: a lemez felületén a hangbarázdákat a változó hangnyomás által a hangfelfogó membránban okozott mechanikai rezgés útján hozták létre. Ahhoz, hogy a rezgés kellően erős legyen, a hangot egy nagyméretű tölcsérrel gyűjtötték össze. A tölcsér mérete, formája a felvételi körülményektől függött. Például zongorához U alakban meghajlított tölcsért használtak, amely olyan nagy volt, hogy a tölcsér szája lefedte a zongora tetejét. Némelyik tölcsér súlya akkora volt, hogy tartókon állt vagy zsinórokon keresztül a mennyezetre függesztették fel. A hang a tölcséren keresztül összegyűjtődött és továbbítódott a finom bőrből készült membránhoz, ahol mechanikai rezgéssé alakult. A rezgést egy tű segítségével közvetítették a lemez felületéhez és karcolták bele abba. Ezt a folyamatot hívják vágásnak. Egy lemezre körülbelül 3-4 perc műsor fért rá. Kezdetben a lemeznek csak az egyik oldalára vettek fel műsort, csak 1904-ben vezették be a mindkét oldalán lejátszható hanglemezt. A lemezt 78-as percenkénti fordulatszámmal forgatták, azonban a fordulatszámot csupán a körfordulatok percenkénti leszámlálásával tudták ellenőrizni, így a valóságban a 68 és 88-as fordulatszámok között minden előfordult. Később a fordulatszámot az amerikai 60 Hz-es hálózaton 3600-at forduló motorok fordulatszámának 1:46 arányú csökkentésével 78,26-ban egységesítették.
Berlinerék először cinklemezbe vágták a hangfelvételt. A vágott lemeznek elkészítették galvanoplasztikai úton a pozitív nyomóformáját és erről készítették ismét csak galvanoplasztikai úton a másolatokat. Később az eredeti cinklemezről acél nyomóformát hoztak létre és ezzel keménygumiba préselték a hangfelvételt. Hosszú kutatás után Berliner rátalált a sellakra, ami egy trópusi vidéken élő levéltetű elgyantásodott váladéka, melyet tisztítva hoznak forgalomba. Ez kellően puha volt a préseléshez, olcsó és jó minőségű hanglemezek voltak készíthetők belőle, ezért a sellak mindenütt felváltotta a cinklemezt és a keménygumit. A műanyagok forgalomba hozásáig nem is akadt ennek az anyagnak vetélytársa a hanglemez gyártásban. A lemezvágáshoz a sellak már nem volt olyan jó, mint a préseléshez, ezért vágáshoz viaszlemezeket használtak.
A hangrögzítés történetében első ízben 1920-ban egy tudományos intézet, a Bell laboratórium kezdett el foglalkozni a gramofonnal. Tisztázták a hangfelvétel fizikai és matematikai összefüggéseit és több évi kutatómunka eredményeként 1924-ben megteremtették az elektromechanikus hangfelvételi eljárást. A mikrofonnal, erősítővel és elektromos lemezvágó géppel készített felvételek frekvenciasávja és dinamikája jóval túlhaladta az akusztikus felvételekét, torzításuk pedig nagymértékben csökkent. Kialakítottak egy elektromos lemezjátszót is, ez azonban az általános elterjedéshez túl drága volt, így beérték az akusztikus lemezjátszó továbbfejlesztésével. Szintén itt kezdtek először foglalkozni a sztereo hangközvetítés lehetőségével és alkották meg 1931-ben az első kísérleti sztereó hangfelvételeket.
Ugyancsak 1931. szeptemberében az RCA Victor amerikai rádió és hanglemeztársaság mutatta be először a kísérleti stádiumban levő 33 1/3 fordulatszámú hosszanjátszó lemezt. Hogy a fordulatszám csökkentésével a hangminőség ne romoljon, új, jobb minőségű lemezanyagot, acetilcellulóz-polivinilkloridot használtak, ezenkívül a barázdaméretet is csökkentették. Ezért hívják ezeket a lemezeket más néven mikrobarázdás lemezeknek. A lemezek hosszú élettartama érdekében a lejátszáshoz használt tű nyomóerejét is csökkentették. Régebben körülbelül 50-100 cN értékű tű nyomóerőt használtak. Ezt 1938-ban 30 cN-ra, 1947-ben 10 cN-ra csökkentették. A régi lemezek 4 perces műsoridejéhez képest az új lemezek játékideje 20 perc volt, a hangminőség sokkal jobb lett, a lejátszás során keletkező tűzörej pedig szinte hallhatatlan. Érdekes módon, a hosszanjátszó lemez nagyon lassan terjedt el. A kezdeti lanyha érdeklődés miatt éppen az RCA vonakodott az új lemez bevezetésétől. Ebben a korban kezdett hódítani a már 1905-ben Poulsen által feltalált magnetofon és úgy vélték, hogy ez kiszorítja a hanglemezt a kereskedelemből, legfeljebb a tánczenei lemezek maradnak meg. Ezért e célra percenkénti 45 fordulatszámú, kis helyen elférő lemeztípust fejlesztettek ki, amelyen a játékidő változatlanul 4-5 perc volt. A jóslat azonban nem vált be és a 33 1/3 fordulatszámú hosszú játékidejű lemezeket végül a CBS dolgozta ki és értékesítette először 1948-ban. A sztereó hanglemezeket 1958-ban kezdték forgalmazni először.
Forrás:http://home.mit.bme.hu/~bako
Az optikai adattárolás legújabb eredményei
Az első optikai tárolóeszköz a CD volt, az adatokat lemezbe vájt gödrök(pit) és sík(land) részek alkották, ezek váltakozásából álltak össze az adatok.
A nyolcvanas évek óta ez a módszer nem változott nagyon, csak a lemezbe égetett jelek lettek egyre kisebbek. A CD-vel összehasonlítva a DVD már több, mint hatszoros adatsűrűséget képvisel, 700 Mb helyett 4,7 Gb fér fel egy lemezre.
A Blu-ray egy újabb méretbeli ugrás a DVD-hez képest, ez a rögzítésre vörös helyett kék lézert használ, és 25 Gb adat fér fel egy egyoldalú, egyrétegű lemezre. Több réteg is használható egy Blu-ray lemezen, így a lézersugarat máshova fókuszálva plusz egy írható réteg is használható, ezzel a rögzíthető adatmennyiség 50 GB-ra nőtt.
A Blu-ray lemezre való archiválás még el sem terjedt igazán (az utóbbi években lettek megfizethetők a hozzájuk való írók), de a mérnökök már a jövő tárolóformátumán dolgoznak, hogy akár teljes merevlemezek legyenek tárolhatók egy lemezen. Az alábbi hír a napokban jelent meg az index-en, előrevetíti, mire számíthatunk a jövőben:
A General Electric laborjában két év fejlesztés után elkészült az 500 gigabájtos kapacitású optikai adattároló lemez prototípusa, amit a bluray és a dvd utódjának szánnak. Az alapjául hologramos technológia szolgál: a nyers polikarbonát lemezen több milliárdnyi apró hologramképet helyeznek el, majd az írást végző lézer úgy végzi az információ rögzítését, hogy egyes hologramokat kiéget, másokat meghagy. Előbbiekből lesznek a nulla értékű bitek, utóbbiból az egyesek.
Ez a technológia a lemez teljes felületét kihasználja, eltérően a blurayből, ami csak a felső néhány réteget - így érhető el a nagyságrendi ugrás az adattárolási kapacitásban. Az írás sebessége a blurayével megegyező, másodpercenként 4-5 megabájt, ami ilyen sok adat mellett azt jelenti, hogy egy lemez teleírása egy napig is eltarthat. A GE ezért most olyan rendszereket fejleszt, ahol egyszerre röbb írófej dolgozhat egy lemezen, illetve egyelőre nagy méretű archív adatbázisok tárolására ajánlják a technológiát.
Ha sikerül az adatrögzítést felgyorsítani, a holografikus lemez alkalmas lehet ma még nem használt felbontású, 3d-s filmek tárolására. Mivel a lemez mérete, és az írás-olvasást végző lézer hullámhossza megegyezik a blurayével, a kompatibilis írók és olvasók aránylag gyorsan és olcsón elkészülhetnek.
Praktikus tanácsok emlékeink tárolásához, kezeléséhez
Sellak- és mikrobarázdás lemezek
A régi vastag sellak lemezek elég ridegek, könnyedén eltörnek, ha ez megtörtént, már nem lehet lejátszani a rajtuk lévő felvételeket.
A normállemezek lejátszásához 78-as fordulatszámra képes lemezjátszó szükséges, ezt már egy nagyobb tudású lemezjátszó képes lejátszani. Mivel a lemez két oldalát képező sellak között sok esetben papíréteg van, mosni nem szabad, mivel akár egy kis repedésen keresztül a papír nedvességet kaphat és duzzadni kezd. A sellak érzékeny különféle hígítószerekre, semmiképpen se kezeljük hígító vagy oldószerekkel, egyszerű alkohollal sem! Szükség esetén desztilláltvízzel enyhén benedvesített, nem szálazó és nedvszívó textillel óvatosan a port letörölhetjük. A normállemez élettartama ritkán több néhány tucat lejátszásnál. Amennyiben régi lemezeinket rendszeresen meg kívánjuk hallgatni, mindenképpen másoltassuk át valamely korszerű adathordozóra, az eredeti lemezeket – mint kortörténeti emlékeket – helyezzük biztonságba.
A mikrobarázdás lemezek vékonyabbak, de rugalmasabbak, és a teljes keresztmetszetük műanyag, a közhiedelemmel ellentétben anyaguk nem bakelit, hanem vinyl.
Tárolás
Egyforma méretű hanglemezből 10–20 darab egymásra rakva tárolható. Az ilyen fekvő elrendezésnél alaplapként jól beválik az olcsó üveg. Az álló elrendezés helytakarékosabb. Az egyes fülkék azonban 15-20 cm-nél ne legyenek szélesebbek, mert ferde helyzetben a hanglemez deformálódhat.
Melegtől (napfény, fűtés, lámpa, felmelegedett készülék) óvni kell a lemezeket. A legmagasabb megengedett környezeti hőmérséklet 35 °C. Magát a lemezjátszót se tartsuk közvetlen erős napfénynek kitett helyen, mert a lemez már egy lejátszás alatt is annyira felhevülhet, hogy meggörbül, elvetemedik. Az egyszer már meggörbült lemezt házilagos eszközökkel lehetetlen kisimítani.
A hanglemezt mindig a gyári tokjában tároljuk. Csak közvetlenül a lejátszás előtt vegyük elő, utána rögtön tegyük vissza a borítóba. Ne feledkezzünk el a papír vagy (antisztatikus) polietilén belső borító használatáról sem. A hanglemez közvetlenül másfajta műanyaggal hosszú ideig ne érintkezzen, mert a lassan párolgó lágyítószer azt a használhatatlanságig tönkreteheti. A belső és külső borító nyílása ne essen egy irányba, hogy a por ne jusson be a tokba. A borító megvédésére használhatunk külső, vastagabb anyagból készült műanyag borítót. Sohase hagyjuk a lemezt sem tok nélkül, sem a lemezjátszó korongján hosszabb ideig, mert gyorsan és erőteljesen beporosodik és könnyen megsérülhet. Lejátszás előtt a lemezjátszó gumikorongját is portalanítsuk. Vegyszerrel, folyadékkal, festékkel, lakkal, ragasztóanyaggal, szokványos háztartási tisztítószerekkel, sprayekkel a lemeznek nem szabad érintkeznie.
Régi, sellak hanglemezeket a törésveszély miatt különösen gondosan tároljunk és minden folyadéktől óvjunk!
Tisztántartás, tisztítás
A hanglemez fő ellensége a por és karcolás. A mikrolemezek hosszú lejátszási idejét és dinamikáját, a jó frekvenciahűséget csak a barázdaméretek lényeges csökkentése révén lehetett elérni. A legkisebb kilengések mérete magas hangoknál például 10–100 nm (1 nm = 1 milliomod milliméter). A levegőben lebegő porszem ennél sokkal nagyobb. Ha egy ilyen porszem behatolt a barázdába, számottevő hangerejű reccsenést okoz. Ugyanilyen hangjelenséget kelt egy karcolás is, még ha szabad szemmel alig látható is.
A hanglemezt amennyiben szükséges, a lejátszás előtt gondosan portalanítani kell, mert a lejátszás során a tű a port a barázda mélyére dörzsöli, ezért az egyszer porosan lejátszott lemez legtöbbször már zajos marad. A portalanításhoz lehetőleg kimondottan hanglemeztisztításhoz gyártott szénszálas kefét, vagy impregnált tisztítókendőt használjunk, ennek hiányában bármilyen puha, lehetőleg pamutból készült textil megfelel, például régi póló. Bársonyból készült kefe használata nem ajánlott. Lejátszás előtt és nem közben, a törlőkendőt összehajtva, élével kell a forgó lemezt óvatosan letörölni. Poros kendőt ne használjunk és a lemezt ne dörzsöljük, mert ezzel a port csak a barázda mélyére juttatjuk. A törlőkendőt desztillált vízzel, vagy vízgőz fölé tartva enyhén benedvesíthetjük, de szokták ajánlani a 25% etilalkohol és 75% desztillált víz keverékét is. Ha a törlőkendőt ki kell mosni, a végén desztilláltvízben öblítsük ki.
Sohasem szabad a lemezre fújni! A fújás során esetleg a lemezre kerülő nyálcseppecskék szinte eltávolíthatatlanok és erős recsegést okoznak. A lemezre ujjlenyomat ne kerüljön, ezért a lemezt mindig a szélén fogjuk meg, esetleg mutatóujjal megtámaszthatjuk a központi lyuknál. Ha mégis keletkezett ujjlenyomat, azt lehetőleg azonnal, egy páranedves törlőruhával, és a lemezre való ráleheléssel kell eltávolítani. Régi, sellak hanglemezt alkohollal tisztítani nem szabad! A különféle, hanglemeztisztításhoz gyártott folyadékokat minden esetben egy értéktelen lemezen próbáljuk ki, mivel sok, a lemezt tönkretevő folyadék is forgalomba került régebben. Az egyetlen folyadék, amely bizonyosan nem károsítja a mikrolemezt a desztilláltvíz, esetleg gyógyszertári minőségű alkohollal 3:1 arányban keverve.
Ne feledkezzünk meg a lemezjátszó tisztaságáról sem. A lehajtott plexifedél alatt is gyorsan és erőteljesen beporosodik a gumitányér, ahonnan a sztatikus töltődés miatt a por gyorsan átvándorol a lemezünkre, a lemezről a tokba, így egy körkörös folyamat indul be. Fentiek miatt a lejátszás előtt lemezjátszónk gumitányérját is portalanítsuk! Hosszabb állásidő alatt célszerű az egész lemezjátszó letakarása portól védő anyaggal, pl. törülközővel.
A kefés vagy kendős száraz letörlés csak enyhén poros lemezek esetén járható út. Erősen elszennyeződött, nedvesen lejátszott, erősen és mélyen beporosodott, főleg különféle folyadékokkal (pl. sör, kávé, kakaó, stb.) véletlenül leöntött lemezeknél az egyetlen lehetőség a mielőbbi lemosás. Különösen veszélyes az étolaj, mely beszáradása után gyakorlatilag eltávolíthatatlan. Olajfestékkel, lakkal való leöntés esetén a tisztítás reménytelen.
A lemezek mosása
Magához a mosáshoz használhatunk enyhén langyos csapvizet is, de utána többszöri és alapos desztilláltvizes öblítés szükséges, különben a visszamaradó vízkőréteg erős sercegést fog okozni. Ha lehet, inkább a mosáshoz is desztilláltvizet használjunk.
A lemezt az edény peremén megtámasztott, vízszintesen tartott ceruzára, vagy inkább hosszabb rúdra felfűzve, a vizimalom kerekéhez hasonlóan forgathatjuk, a vizet olyan magasra állítsuk be, hogy a címke lehetőleg ne ázhasson el. A barázdák tisztítását lágy ecsettel (pl. jó minőségű, természetes anyagból készült borotválkozóecset), vagy vattapamaccsal végezhetjük. Nagyfokú vagy olajos szennyeződés esetén a víz nem elegendő, desztillált víz és folyékony mosogatószer használatával próbálkozzunk. Egyszer már csapvízzel lemosott, a vízkőtől recsegő lemezünket néhány százalékos ecettel vagy citromsav oldatával kísérelhetjük meg tisztítani. A sav néhány perc alatt feloldja a mikroszkópikus vastagságú vízkő réteget. Mosószeres vagy ecetes tisztítás után az első öblítést csapvízzel is végezhetjük. A mosásra használt desztilláltvizet több alkalommal is használhatjuk, ülepítéssel és itatóspapíron vagy több rétegű papírtörlőn való lassú átszűréssel tisztíthatjuk.
A mosás után a lemezt friss desztillált vízzel többször és alaposan le kell öblíteni, majd lecsorgatni, ezután jó minőségű, nem foszló papírzsebkendővel óvatos, körkörös mozdulatokkal át lehet törölni, így a száradás lényegesen gyorsabb lesz. A szárítás legegyszerűbb módja, a lemezt tegyük a címkéje alá helyezett, megfelelő méretű üvegpohárra. A szárítást vagy pormentes helységben végezzük, vagy tegyük a poharat, rajta a lemezzel egy kartondobozba. A doboz papír alapanyaga a lemezről párolgó nedvességet folyamatosan felszívja. Hagyjuk egy-két napig száradni, meleg befúvásával sohase siettessük a folyamatot. Szükség esetén száradás után még egyszer óvatosan áttörölhetjük, ezután lejátszhatjuk, vagy visszatehetjük a tokjába. Mosás után lehetőleg új, szaküzletekben beszerezhető belső borítót használjunk.
Kaphatóak komplett lemezmosó berendezések is, ezek tisztítófolyadékot permeteznek a lemez felületére, majd egy erős porszívócső leszívja a tisztítószert a feloldott koszokkal együtt.
Praktikus tanácsok emlékeink tárolásához, kezeléséhez
Második rész: A Diák és negatívok
Élettartam
Ha hosszú távon szeretnénk a diákat és negatívokat változatlan formában megőrizni, a legfontosabb, hogy jó alapanyagra dolgozzunk.
Több idős fotós ügyfelünk csak a Kodak termékekre esküszik, tőlük szkenneltünk már az 50-es évekből is színes negatívot, diát, sőt sztereoképet is, és mindnek hibátlan színeik voltak még 60 év távolából is. Viszont ennek megfelően az ára is mindig magasabb volt a többi gyártó termékeinél.
Ha régen spóroltunk az alapanyagon, az mostanában üthet vissza, gyakran hoznak kifakult, vagy kékbe-pirosba eltolódott színű képeket mentésre, ezekkel már sokmindent nem lehet kezdeni, digitálisan tudunk korrigálni az uralkodó szín erősségén.
Ugyanezt a kategóriát képviselik a látványosságoknál megvásárolható diák, melyek szintén olcsó filmre sokszorosítottak, mára már szinte mind pirosas-rózsaszínes színben pompázik.
Fontos, hogy ha jó az alapanyag, legyen jó az előhívás is, ezért több fotós is maga hívja elő képeket a saját műhelyében.
Gyakran kapunk olyan képeket, melybe már a fényképezéskor kosz került, a szösz bele lett fotózva a képbe, ezt digitálisan helyre lehet hozni. Ha analóg fotózásra adjuk a fejünket, legyen mindig tiszta a fényképezőgép, különben minden képen ugyanazokat koszokat fogjuk viszontlátni.
Nemrég mentettünk egy 4-5 évig fényképezőgépben, félig elkattintva tárolt filmet, és -dacára, hogy nem volt előhívva- semmi probléma nem volt a mentésével, tökéletesek maradtak a színei.
Ettől függetlenül azt javasoljuk, hogy a filnek figyeljük a lejárati idejét, ha túlkoros inkább vegyünk újat, ha pedig elkattintottuk, ne késlekedjünk az előhívatással.
Tárolás
Negatívokra legáltalánosabb tárolási mód az előhívócég műanyag dobozkáiban való tárolás. Ez eléggé rögzíti a feltekercselt állapotot, és kicsit megnehezíti a későbbi szkennelést. Ha szeretnénk a filmet kisimítani, és átláthatóbban tárolni, a mai napig kapható csíktartó lefűzőbugyikban lehet tárolni őket. A tasakokat középformátumú (120-as), és 24*36-os Leica kockamérethez is lehet kapni. A film idővel kisimul, és kevésbé torzul, ha később szkennelni kell.
A csíktartóhoz 5-6 kockánként fel kell darabolni a filmet, ollóval a legegyszerűbb, de félő, hogy a zsíros kezünkkel összefogdossuk a filmet, törekedni kell, hogy maximum a perforációnál fogjuk meg. Lehet vágni karos papírvágóval is, ami ugyan merőlegesen vág, de a rajta való keresztülhúzás miatt karcolódni fog a film.
Tapasztalataink szerint egyből az előhívás után is vannak karcok a képeken, ezeket csak a szkennelés után, retusálással lehet eltüntetni.
A csíktartó fóliát és a műanyaghengert is lehet sorszámozni, így könnyen lehet katalógust vezetni, hogy mely tekercsen milyen témák szerepelnek.
Ha már a diák be vannak keretezve, diamagazinokban átláthatóan lehet tárolni, mindegyiken van hely a feliratozásra.
Egy precíz ügyfelünk teljes mátrixot készített a képeiről, egy kihajtható nagy lapon minden egyes képhez fel volt írva a helyszín, a pontos dátum, kik szerepelnek a képen, stb. Ha ennyire nem is szükséges katalógust vezetni, érdemes átgondolni, hogy mi mindent írunk fel az egyes képekről, hisz 20 évvel később már nem fogunk tudni visszaemlékezni arra, amit előhívás után még le tudtunk volna írni.
Üveg diák
Ha régi örökölt üvegdiáink vannak, azoknál csak az a fontos, hogy el legyenek választva egymástól valami puha papírfélével, hogy ne karcolhassák össze egymást. Egyébként 80-100 éves üvegdiákat is szkenneltünk már, és a karcoktól eltekintve hibátlanok voltak, ezek tényleg az örökkévalóságnak készültek.
Praktikus tanácsok emlékeink tárolásához, kezeléséhez
Első rész: A Fényképek
A színes, hagyományos fotókidolgozással készült fényképeket nem érdemes a falra kiakasztani, mert könnyen kifakulnak, felépítésük nem ellenálló az UV sugarakkal szemben. Ha fényképet szeretnénk kiakasztani, előbb érdemes jó minőségben beszkenneltetni, majd a retusálás és a méret beállítása után profi nyomtatócégre bízni a nyomtatást és a keretezést.
A maximalista és szakmailag elhivatott stúdiók minőségi papírokra dolgoznak, és olyan minőségű festékeket használnak, melyek UV állóak,így akár évtizedekig élvezhetjük a képet változatlan formában. A képek felújításában szívesen segítünk, és kérésre szívesen ajánlunk nyomdát, mely már több ügyfelünknek segített nagyméretű nyomatok készítésében.
A fekete-fehér képek sokkal időtállóbbak színes társaiknál, akár 100 évet is elvannak minden látható károsodás nélkül.
A legátláthatóbban albumokban tárolhatjuk a képeket, de fontos, hogy tiszták legyenek. A koszos képeket 70%-os alkoholba, vagy denaturált szeszbe mártott vattával tisztíthatjuk óvatosan, nem dörzsölve. A teljes képet tisztítsuk meg, és a végén puha, száraz ronggyal fényesíthetjük.
Érdemes átgondolni, hogy az albumból kiszedhetők-e a képek, ha digitalizálást, reprodukciót készíttetnénk belőlük. A beragasztott képeket nehéz az album vagy a fotó károsítása nélkül kiszedni, és ilyenkor gyakori a kép meggörbülése, esetleg törése, szakadása.
Ha már be van ragasztva, és kiszedné, nincs minden veszve, mert óvatosan, nagyon éles, hosszú pengével(sniccer) apró mozdulatokkal akár károsodás nélkül ki lehet vágni, csak ne feszegessük felfelé. Kínai ragasztós felületű-ráhajtható fóliás fotóalbumoknál gyakori, hogy a ragsztó véletlenül túl erős, és képtelenség kiszedni a képeket, mert teljes felületükön fel vannak ragasztva. Szerencsére szkennelni így is lehet őket, csak jóval több időráfordítást igényel, mert az album ragasztója gyakran összekeni a szkenner üvegét is, gyakran kell tisztítani.
Album nélküli tárolásnál szintén érdemes legalább pormentesíteni a képeket, mert összepréselve őket a porszemcsék belegyógyulhatnak a hordozófelületbe.
Óvjuk a fénytől, a hőtől, a nedvességtől a képeket, és viszonylag szellősen, borítékokban, vagy a fotókidolgozó vállalat papírtasakjában tároljuk.
A képek digitalizálásakor gyakori, hogy ügyfelünk helyben, a munkaleadáskor kezdi el válogatni a képeket, ezt némi előrelátással meg lehet előzni.
Egy kis időráfordítás az előhívás után, és egy szépen rendszerezett, fotóarchívumot tudhatunk magunkénak, amit öröm lesz szkennelni, mert átlátható, könnyen kezelhető. A borítékra jó ötlet sorszámot írni, és a tartalmat egy kis füzetben vezetni, vagy kis papíron a borítékon belül vezetni a képek témáit, készítésük időpontjait. A képeket is lehet sorszámozni, így egy nyaralás teljes forgatókönyvét fel tudjuk idézni, ha átnézzük őket.
A digitalizált képek is megkaphatják a sorszámokat, a sorrend a DVD-n is ugyanaz maradhat, mint az analóg képeknél volt a borítékban. Sőt, volt már rá példa, hogy a fájlneveknek külön kis képleírásokat kért az ügyfelünk. Ez is megoldható, a Windows operációs rendszer 260 karakteres fájlneveket is támogat, csak arra kell ügyelni, hogy ebbe beleszámít a teljes elérési út is, így a biztonság kedvéért nem érdemes 200 karakternél hosszabb fájlneveket adni a képeknek.
Az otthoni videokészítés alapjai I.
A kamera felépítése
Bonyolult elektronikai hátterük és rengeteg apró, precíziós alkatrészük ellenére meglepően egyszerű a modern kamerák használata, köszönhető a vezérlés és a működtetés szétválasztásának. A gyakrabban használt funkciókat mind a tartó kéz ujjainak ügyébe helyezték, a ritkábban használt gombok pedig a készülék oldalára az LCD kijelző mögé, vagy tetejére kerülnek. Sok minimalista kamera alig tartalmaz gombokat, mert bekapcsolás, és felvételindító gombokon felül minden más szolgáltatás az érintőképernyőről érhető el.
Profi készülékek keresője fekete-fehér képet mutat a tisztább élesség és tónustér miatt.
Gyakori a gyakorló kameráknál is a Hot Shoe, mely az optika fölé helyezett csatlakozósín. Erre jó minőségű reflektort, vagy külső mikrofont is csatlakoztathatunk. Ha a felvételt nem utószinkronizáljuk, vagy nem teszünk alá aláfestő zenét, akkor olcsóbb kameráknál a felvételbe bele szokott hallatszani a gép belső zaja, ezt külső mikrofonnal kivédhetjük.
Sok kamerán található segédvilágítás, ez hasznos, ha gyéren megvilágított, nem túl közeli dolgokat akarunk filmezni, viszont komolyabb megvilágításhoz már külső reflektor szükséges.
A fénytelen helyeken hasznos még a Nightshot vagy Night mode funkció, ekkor a kamera elején levő infravörös érzékelők veszik át a képérzékelés szerepét, így a kép fekete-fehér lesz, és a látótávolság 2-3 m-re csökken, viszont teljes sötétségben is remekül használható. Fontos, hogy a Nightshot használata után kapcsolja ki a funkciót, mert ha bekapcsolva marad, egész nyaralások lesznek felvéve színek nélkül.
A modern varió (zoom) lencsék méretük ellenére meglepő képminőséget nyújtanak. Optikai zoomjuk gyakran a 20X-os nagyítást is meghaladja, tehát a témát hússzor közelebb hozza a tényleges távolságunkhoz képest. Itt fontos megemlíteni, hogy a gyakran sokszázszoros zoom értékeket nem kell komolyan venni, ez a digitális zoom értéke, mondhatni parasztvakítás. Ha a kamera elér az opika teljesítőképességének a határára, átlép a digitális zoomra, ami a legnagyobb nagyított képbe fog mesterségesen belenagyítani. Olyan, mintha a számítógépen egy képet úgy nagyítunk, hogy közelebb hajolunk a monitorhoz. Így nagyítva további részletek nem jönnek elő a képből, viszont szétesett, pixeles lesz, amit az elektronika próbál elsimítani. Igyekezzünk nem használni a digitális zoom-ot.
Érdekes munkáink az elmúlt évekből:
Zoltán édesapja pilóta volt a második világháborúban, és sok róla készült kép előkerült a fiók mélyéről.
Szerette volna, ha DVD-re átmentjük a képeket, és kicsit fel is újítjuk őket. Egy képet pedig szeretett volna 30*40cm-es keretezett képként is viszontlátni. Az alapanyag egy 4*5 cm-s fotó volt, melyet először 2400 dpi-n szkenneltünk. Ezután következett a kép kontrasztosabbá tétele, és a retusálás. Mivel 2400 dpi-n még az utolsó porszem is meglátszik a képeken, több órát is el lehet tölteni még egy ilyen kis kép helyreállításával is.
Miután kiírtuk lemezre a képeket, Zoltán elvitte egyik kedves partnerünk nyomdájába, ahol nyomtatás után be is keretezték neki.
Mikor legközelebb hozott anyagokat, örömmel mesélte, hogy mennyire jól mutat a nappaliban a papa felújított fotója.
Péter négy év alatt kerülte meg a Földet kis hajójával. Útját barátok támogatásával, és útközbeni alkalmi munkákból finanszírozta.
Hazaérkezése után agyvérzést kapott, mely évekre ágyhoz kötötte. Miután újra megtanult járni, elhozta hozzánk az útjáról készített kamerakazettákat, hogy mentsük le műsoros DVD lemezre, és MPG-be is, hogy otthon tovább tudja szerkeszteni.
Mindösszesen nyolc kazettára felfért a több évnyi hajózás, látszott a felvételeken, hogy Péter értett a filmezéshez, alig akadtak felesleges részek a videókban.
Késöbb több hajós ügyfelünk is volt, és érdekes módon mindannyian ismerték Pétert és a munkásságát.
Katalin férjét szerette volna meglepni a nagypapa 60-as évekbeli bakelitre rögzített hangfelvételeivel.
A papa remek énekes volt, és 8 lemezre felvetette kedvenc dalait. A hosszú és helytelen tárolás miatt elég rossz minőségű volt a lemezek tartalma, volt, amelyikről még valami ragacsos folyadékot is le kellett takarítani.
A számítógépbe játszás után kezdődött az igazi munka, több ezer pattogást, sercegést, és alapzajokat kellett kellett kiszűrni, hogy igazán élvezhető legyen a végeredmény. A 8 kislemez ráfért egy CD-re, egy lemezen 2-4 rövid nóta szerepelt csak.
Tökéletes másolatként kérte az ügyfél, így beszkenneltük a lemez középső papírját, és utólag rátettük a számcímeket, hogy igazán korhű legyen.
Egyik ügyfelünk kamerakazettákat mentetett velünk, de elfelejtette, hogy némelyik kazettán pikáns részletek is szerepelnek.
Hogy gyermekeik idő előtti felvilágosítását elkerüljük, telefonáltunk az ügyfelünknek, aki megkért, hogy külön lemezekre szedjük össze nem publikus részeket. Elkülönítve, külön tokba, és külön szatyorba csomagolva adtuk át az anyagokat, hogy még véletlenüs se fordulhasson elő keveredés.
Az ilyen felvételeket/helyzeteket igyekszünk mindig a legnagyobb diszkrécióval kezelni.
Emlékmentő Kft.
3670-6366092
www.emlekmento.com
A VHS kazetta
A Chicagói fogyasztói elektronikai kiállításon a JVC a Panasonic-kal közösen mutatta be először 1977 nyarán.
Ősszel kereskedelmi forgalomba is került az első otthon használható videomagnó.
A kései 70-es és a korai 80-as években szintén formátumháború zajlott a VHS és a Sony Betamax formátuma között.
Végül a VHS győzött a gyorsabb csévélhetőségével, a nagyobb kapacitásával, és az egyszerűbb -így olcsóbb- mechanikájával.
Egy kazetta maximum 430 méter szalagot tartalmazhat, mely normál SP felvételi módban 5 órát jelent (E-300). Az LP, az EP, és az SLP felvételi módok ezt az időt többszörözik meg. Ezen felvételi módokban lecsökkentett felbontással, és alacsony sebességen történik a felvétel, ami gyengébb képminőséget eredményez.
A kazetta 187 mm széles, 103 mm mély, és 25 mm vastag. A szalag vastagsága 12,7 mm, és 2,339 cm/másodperc sebességgel történik a normás felvétel/lejátszás. Behelyezés után a videomagnó kihúzza a szalagot a tokból, és 180 fokban az 1800 forodulat/perc sebességgel forgó olvasófej köré feszíti azt. Ezért hívják "M-loading" rendszernek, mert a szalag így egy M betűt formáz.
VHS-C
A VHS-Compact kazettatípus 1982-ben jelent meg, és eredetileg hordozható videolejátszókba szánták. A legnagyobb sikert mégis kézi videofelvevő-kazettaként érte el. Hazánkban a 30-45 perces változatok terjedtek el, de több külföldön vásárolt példány SP módban is 60 perces volt. Mivel a szalag mérete és a felvétel módja megegyezik a VHS kazettákéval, adapterrel bármilyen videomagnóban megnézhetők.
A Super VHS és VHS-C 1987-ben jelent meg, a JVC fejlesztette ki. Elődjéhez képest megnövelt fényességi-és szín felbontással rendelkezik. A hagyományos VHS kb. 330×480 képpontot tartalmaz, ezzel szemben az S-VHS már 560×480-at. Az analóg TV adás felbontása 440×480 képpont. Az S-VHS videomagnók visszafele kompatibilisek a VHS kazettákkal.
A videokazetták eladásai az Oroszlánkirály kiadásakor tetőztek, melyből csak az USÁban 30 millió darabot adtak el.
1999-ben, amikor megjelent a még népszerűbb DVD formátum, a VHS eladások hirtelen visszaestek.
Az utolsó nagy számban sorozatgyártott film a 2005-ös Erőszakos múlt volt. 2008-ra befejezték a kazetták, videomagnók gyártását, de a mai napig százmillióra tehető a működőképes videók száma világszerte.
Több ügyfelünk a mai napig VHS-C kazettára rögzít, a 15-20 éves kamerájával. Fontos, hogy ne vegye át a kiskazettáról nagy VHS-re, mert minden átvételkor valami elvész az eredeti anyagból.
A legöregebb vhs felvétel amivel találkoztunk 1985-ben készült, és meglepően jó volt a képminősége. Az a tapasztalatunk, ha a szalagon is látszódik gombásodás, és nem sima felülete, akkor az a felvételen is látszani fog, ráadásul a videomagnót érzékeny fejét is károsíthatja. A zilyen rossz minőségű szalag nagyon ritka, még árvízkárosult kazettáról is remek DVD-k készültek nálunk.
Szokolai Balázs
Emlékmentő Kft.
Orsós magnófelvételek digitalizálása
Új szolgáltatásunk, mely a régi szalagos magnóval felvett anyagok mentését jelenti.
Minőségi magnónk a Mono és a Stereo felvételeket is lejátssza, így bármilyen felvételtípust tudunk menteni.
Magnónk négy különböző lejátszás sebességet támogat, ez lehet: 2,4; 4,7; 9,5; és 19.
Az ilyen régi felvételeknél gyakran megesik, hogy a régen nem használt, rideggé vált szalag elszakad, vagy a régi ragasztás elválik.
Ez könnyen tudjuk javítani, hogy a felvételből minél több megmaradhasson.
A digitalizálást -úgy, ahogy a bakelit lemezek és a magnó kazetták esetében is- kérheti CD lemezre Audio CD formátumban, .Wav kiterjesztésű tömörítetlen fájlokként, vagy akár 320 kbites MP3-ként is.
A felvett anyagot minden esetben számokra bontjuk, zeneszámok esetén számokra, hangfelvétel esetén pedig kb. 5 perces, kezelhető egységekre.
A kiírt CD-vagy DVD lemezre rányomtatjuk a számlistát, hogy ugyanúgy lehessen használni, mint az eredetit.
Általában 1-2 hét a mentés átfutási ideje, de ez mindig függ az aktuálisan feldolgozás alatt álló anyagok mennyiségétől.
Ha sürgős, leadhatja SOS mentéssel is, ekkor mindössze 50% felár ellenében a feldolgozási lista elejére helyezzük munkáját,és (mennyiségtől függően)akár másnap át is veheti.
Szeretettel várjuk Önöket 2011-ben is a Nyugati téri irodában, már minden nap este 8-ig!
Az Emlékmentő Csapat
www.emlekmento.com
Néhány mondatban a kapcsolatfelvételi lehetőségekről, és a munkafelvétel menetéről
Telefonon, e-mailben, postai úton, és kapcsolatfelvétel-űrlapon keresztül lehet érdeklődni, kérdéseket feltenni.
Telefonunk nyitvatartási időben mindig be van kapcsolva, és kollégáink azonnal tudnak technikai kérdésekre válaszolni.
Ha levelet ír, néhány órán belül válaszolunk. A kapcsolatfelvétel-űrlap használatához csak meg kell adnia elérhetőségeit, és még aznap felhívjuk, vagy e-mailben reagálunk a feltett kérdésre.
Amennyiben kérdés nélkül, postai úton küldi el a feldolgozandó anyagokat, az elérhetőségei mellett minden fontos tudnivalót egy mellékelt papíron közöljön. A legáltalánosabb instrukciók:
-a videofelvétel címe, ha a kazetta alapján nem egyértelmű;
-a mentendő felvétel hossza (érdemes a kezdési hely közelébe pörgetni a szalagot);
-a kiírandó példányszám;
-képek esetén a választott felbontás, a képek formátuma(tif, jpg, stb.)
Amennyiben ezek után is kérdés merülne fel, telefonálunk.
Ha személyesen hozza el emlékeit, el fogjuk kérni a nevét, telefonszámát, e-mailes elérhetőségét, és a számlázás címét.
Ezen adatok alapján kiállítunk egy munkalapot, melyre még rákerül a pontos munkaleírás is. A munkalap egy példánya Önnél marad, ezzel tudja majd átvenni az elkészült anyagot. A munkalap minden tételét ezután gyártótáblázatunk is tartalmazni fogja, és a mentést is ezen táblázat beérkezési sorrendje alapján végezzük.
Minden megbízás külön dobozba kerül, hogy a keveredést elkerüljük.
Büszkék vagyunk, hogy a precíz munkakezelésnek köszönhetően az elmúlt években a több, mint 1000 ügyfelünk hiánytalanul, sértetlenül kapta vissza az emlékeit, és 100%-ban elégedettek voltak munkánkkal.
Kérdezzen bátran, írjon most!
Kulcsszavak:
videó, videószabvány, SECAM , NTSC
